A választásokkal kapcsolatban rengeteg hazug állítás keveredik az igaz tényállításokkal, ezért döntésünkhöz érdemes megfontolni a következő gondolatmenetet.
Ha azt mondom, hogy mindenki igazat mond, akkor biztos hogy hazudok, mert az folyamatosan bebizonyosodik, hogy valaki hazudik. Ha viszont azt mondom, hogy mindenki hazudik, és feltételezem hogy ez az állítás igaz, akkor én biztos hazudok, mert pont az által mondok igazat, hogy azt állítom, hogy mindenki hazudik. Mert ha igaz az, hogy mindenki hazudik, akkor én legalábbis ezzel igazat mondok, és pont emiatt nem igaz az, hogy mindenki hazudik. Vagyis ebben az esetben pont igazmondásommal hazudok, tehát igazmondásom valójában hazugság. Ha viszont beismerem, hogy hazudok, amikor azt mondom, hogy mindenki hazudik, akkor mégiscsak igazat mondok. A kérdés tehát az, hogy hazudok-e azzal, amikor igazat mondok, illetve igazat mondok-e azzal, amikor azt mondom, hogy hazudok?
Esetleg hazudok-e azzal, hogy azt mondom, hogy hazudok, vagy igazat mondok-e azzal, ha azt mondom, hogy igazat mondok?
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha mindenki ugyan nem hazudik mindig, de mindenki nem is mond mindig igazat, mert a legtöbben néha igazat mondanak, néha hazudnak.
Ezek után felmerül a kérdés: ki mikor hazudik, és ki mikor mond igazat?
Az igazat megvallva hazugság lenne azt mondani, hogy tudom a választ. Persze az se lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem tudom.
Na, éppen ezért nehéz ma dönteni.