A Bajnai-Mesterházy megegyezéssel űr keletkezett a veszekedést kedvelő választókban, ezért nekiugrunk a Kétfarkú Kutya Pártnak.
Szerkesztőségünk úgy látja, eljött az idő a párttá alakulásra. Az elmúlt hónapok politikai játszmái arról győztek meg minket, hogy önálló pólusképző erőként mérettessük meg magunkat. Egyrészt a Bajnai-Mesterházy megegyezéssel létrejött egy új űr, egy össztársadalmi igény a veszekedést kedvelő választókban, amit feltétlenül be kell tölteni.
Másrészt tényleg úgy látjuk, hogy eddigi kedvencünk, a Kétfarkú Kutya Párt is devalválódott, beállt a sorba. Azt hittük, támogathatjuk őket, azt hittük ők is a „mi almunkból valók”, de tévedtünk. Igen, kedves olvasóink, polgártársaink, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a magyar belpolitika utolsó fénylő csillaga is lehullott.
Nézzünk szembe a valósággal: a kétfarkúak korrumpálódtak, megszédítette őket a hatalom közelsége, sőt ma ők jelentik a legnagyobb veszélyt a társadalomra. A Fideszből és az Együtt PM-MSZP-ből való kiábrándulás után félő, hogy az MKKP-ban való csalódás az egész demokratikus intézményrendszer végleges hitelvesztését jelenti.
Ők, akik átlátszó PR fogásaikkal először igazaknak tűntek és sok más párttól elidegenedett szavazót megtévesztettek, sokkal nagyobb arculcsapást jelentenek az embereknek, mint az általuk képmutatásból bírált úgynevezett nagy pártok.
Bizony, a Lehet Más a Politika csődje után először gondolkodtunk a LUMP, vagyis a Lehet Ugyanolyan a Politika megalakításán, de rájöttünk, hogy a Vakkomondor már régen azt ugatja, hogy tényleg másra van szükség. Ekkor jelentek meg a kétfarkúak. Hittünk nekik, de becsaptak minket. Nem csak kétfarkúak, hanem kétszínűek is. Üres ígéreteikkel kapcsolatban azt ígérték, nem fogják azokat betartani. Most a szerkesztőségünkhöz eljuttatott üzenetében egy neve elhallgatását kérő miniszterelnök azt állítja, hogy mégis ígéreteik betartására készülnek.
Hát ha egyszer azt ígérték, hogy nem tartják be azokat, akkor most miért akarják betartani, megszegve ezzel ígéreteiket?
Ha viszont nem tartják be, ezzel pont betartják, hiszen azt ígérték, hogy nem tartják be.
De hát vegyük sorba, egyáltalán miféle ígéretek is ezek?
Örök élet? A neve elhallgatását kérő miniszterelnök azt állította, hogy az örök életet a pillanatok megállításával igyekeznek megvalósítani. Már meg is egyeztek egy pillanatragasztót gyártó konszernnel. Ez valójában megint azt jelentené, hogy külföldi érdekek ragadják magukhoz a drága időnket.
Ingyen sör? Olcsó népbutítás, amelyet megint csak idegen gyártó finanszírozna.
Pénzfa? Gyökértelen elképzelés.
Sopron-Záhony metróvonal? Jó terv, de megfúrhatják.
Puliexport Jamaicába? A pulikultúra, a se vége-se hossza pulizás mar eddig is a dekadencia felé sodorta a fiatalokat.
Gravitációcsökkentés? Természetesen megvalósítható, de veszélyes program. Így is sokan elszálltak már.
Hegyépítés Szegeden? Értjük mi. Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. Magyarországnak az iszlám országokhoz legközelebb eső határvidékén közeledési szándékot kifejezni kívánó szimbolikus gesztus. A Fidesz már lejáratta a keleti nyitás égisze alatt.
És végül, de utolsósorban: a világbéke bevezetése. Na, mi pont ezt nem akarjuk. Ezért nyitunk új frontot a Bajnai-Mesterházy békepaktum után.
Egy ma - talán méltatlanul - kevéssé szimpatikusnak tűnő politikust, Rákosi Mátyást idézve: „Teljes erővel ugorjunk a reakció torkának”, ezt az elvet követve felhívunk minden veszekedést kedvelő polgártársunkat, állítsuk meg a kétszínű kutyákat!
Vakkomondorosokat a Magyar Parlamentbe!
(Tudjuk, Balogh Józsi bent van, de azzal, hogy oltár elé vezeti Terikét, szerintünk átesett a ló túloldalára.)
.jpg)
