Szerény József neve ma már szinte egybeforr a Szerény és Társai Rt.-vel. Nem is csoda, hiszen az évi többmilliárd dolláros forgalmat bonyolító konszern nem csupán névadóját, de egyben tulajdonos elnök-vezérigazgatóját is tisztelheti Szerény József személyében. A Vakkomondornak adott interjújában Szerény József a szerény kezdetekről és a felemelkedés titkáról is beszélt. 

Kevesen tudják önről, sokan pedig el sem hinnék, hogy alig harminc évvel ezelőtt még egyszerű lakatosként dolgozott itt, a Szerény és Társai Rt.-ben.

Pedig tényleg így volt, bár akkor még máshogy hívták a gyárat.

Szerény József (balról a második) kezdő lakatosként a gyárban 

Gondolom, nem lepődik meg, ha azt mondom, olvasóink az azóta megtett szédületes útra kíváncsiak. Szóval: hogyan lett gyártulajdonos az egykori lakatosból?

Hát, tulajdonképpen már a nyolcvanas évek vége felé éreztem, hogy valami többre vágyom. Mert reszelni vagy kalapálni is jó volt, de nem akartam így nyugdíjba menni.

Ez világos, de mit csinált, hogyan sikerült kitörnie?

Nem törtem én ki semmit, csak gondoltam, hogy mi lenne, ha megvenném a gyárat. Miért én dolgozzak másnak, miért ne mások dolgozzanak nekem? Nem igaz?

Na jó, de ettől még nem lesz tulajdonos senkiből.

Hát nem, de én addig-addig gondolkodtam, hogy a végén csak megvettem a gyárat. Egyébként már gyerekkoromban is ilyen konok voltam: egyszer például kinéztem egy kisautót a játékboltban, és addig nyaggattam a szüleimet, míg karácsonyra megkaptam.

A gyárról beszéljünk! Honnan volt pénze?

Anyai nagybátyám mindig azt mondta, „beosztással él az ember”. Megfogadtam a tanácsát.

De hát ez a gyár több milliárd dollárt ért már akkor is!

Igen, igen, hát éppen ezért gondoltuk az asszonnyal, hogy talán jó befektetés volna megvenni.

Az asszonnyal?

Persze. A másik nagy titkom a biztos családi háttér: az én Margitom nagyon sok jó ötletet adott az életben.

Szerény József napjainkban 

Még mindig nem értem: hogyan sikerült megvennie a gyárat a lakatosfizetéséből? 

Látom, ön is olyan makacs fajta, mint én. Hát elmesélem: valamikor a nyolcvanas években mentem hazafelé műszak után, és ahogy így elgondolkoztam, egyszer csak éreztem belül, hogy „Te, Jóska, itt van ez a remek gyár: szép is, közel is van az albérletedhez, csak valahogy a tulajdonosi szemlélet hiányzik belőle, mire vársz még?” Na, mondtam magamba’, vagy most csinálom meg a szerencsémet, vagy soha! Mert az a legfontosabb, hogy ne adjuk fel az álmainkat!

De hogy lett ebből gyár? Hiszen ez csak egy ötlet volt!

Persze, én is tudom, hogy a jó ötlet önmagában nem elég, a sikerhez cselekedni is kell. No, hát éppen ezért vettem meg a gyárat.