Eljött a bűnbánat ideje, talán kaphatunk még egy esélyt.
Mert mi az össztársadalmi bajok forrása? A forráshiány. És mi az oka a forráshiánynak? A növekedés hiánya. És ki tehet arról, hogy nincs növekedés? Elsősorban a magyar gazdaság, de tágabb értelemben mi mindannyian.
Hiszen Matolcsy György már 2010-ben elárulta a biztos receptet: a fejlődés alapja az 5-7 százalékos GDP-növekedés, ami már 2012-13-ban bekövetkezhet.
Nem következett be. Miért? Mert a magyar gazdasági élet szereplői – vállalatvezetők, munkavállalók, gyártósorok és alapanyagok –nem követték az utasítást, nem azonosultak a vízióval. A magyar gazdaság egyszerűen nem növekedett. Sőt, mintha direkt szembe menne a géniusszal, még csökkent is. Ezek után miért csodálkozunk, ha nincs fejlődés?
És ami még szomorúbb: miközben a magyar gazdaság elutasította a Matolcsy által felvázolt irányt, addig más nemzetek kapva kaptak utána, és a szemünk előtt valósítják meg. Kína például 9 százalékkal nőtt, mert a kínai gazdaságnak nem derogált követni ennek a szerény, ám korszakos gazdaságtudósnak a látásait.
Most baj van, ezért itt az ideje feladni az öncélú büszkeséget: boruljunk Matolcsy György lába elé, és kérjük meg alázattal: mutasson utat még ez egyszer a magyar gazdaság és mindannyiunk számára, és mi megígérjük, másodszor nem hagyjuk porba hullani aranyat érő szavait.