A labdarúgásban bevett szokás, hogy a klubok játékosokat adnak kölcsön.

A szocialista párt kongresszusán fog elhangzani az a beszéd, melyet a párt egyik befolyásos politikusa mond el, és amit a Vakkomondor előre megszerzett. Íme, a teljes szöveg:

„Kedves elvtársak!

Pártunk nagy bajban van, és szemmel látható, hogy a bajban senki nem akarja felvállalni a vezetés terhét. Ami érthető is, hiszen kinek lenne szüksége újabb és újabb pofonokra. A sajtó azt írja, Jóska talán mégis vállalná az elnökséget, de ebből megint oda jutnánk, ahol most is vagyunk. Attila sem tudott Árpád nélkül dönteni, és ha felidézitek Tímea egy-egy régebbi fotóját, nem nehéz kikövetkeztetni, milyen támadási felületet jelenthet ez Jóskára és így a pártra nézve. És akkor még nem említettem Györgyi könyvét, benne az utalásokkal. Tudjátok, nem kell részleteznem.  

Lacival szintén nem számolhatunk, ő nagyon nem szeretné, ha a magánélete reflektorfénybe kerülne.

Úgy tűnik, erős, független vezetőnk nem nagyon van.

Mit tegyünk?

Én azt mondom, jobb híján vállaljuk fel nyíltan az eddigi helyzetet: kérjünk egy kölcsönelnököt a Fidesztől, és bízzuk meg egy-két évre az MSZP vezetésével. (Ott van például Zoltán, aki volt már pártelnök, most pedig ráér, hiszen nem lesz képviselő.) Tudom, elsőre meglepő ötlet, de gondoljuk végig, mit veszíthetünk? Szerintem semmit. Ennél lejjebb már nem nagyon eshetnénk. Koherens világképünk, átfogó elképzelésünk az ország irányításáról saját elnökkel sem volt. Ezen tehát nem változtatna egy kölcsönelnök, ráadásul egy fideszes vezetővel pártunk finanszírozása is kiszámíthatóbb lenne, nem kellene gyanús körülmények között találkozgatni a közvetítőkkel. Ráadásul két év után csatlakozhatnánk a Fideszhez, mint korábban a kisgazdák, a kereszténydemokraták, az MDF-esek és a többi, és így a következő néhány ciklusra is megoldódna a politikusi karrierünk.

Barátaim!

Köszönöm a figyelmet, egyúttal kérlek benneteket, énekeljük el az Internacionálét!”