Jeges félelem lett úrrá a Vakkomondor szerkesztőségén, amikor a Magyar Narancs jóvoltából hírét vettük, hogy az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. vaskos milliókkal tömi a kormány közeli Heti Választ és unokatestvérét, a Demokratát.

Rendesen bepánikoltunk, hiszen mindannyian tudtuk, a leleplezés a mi életünkben is vízválasztó lesz.

Miért? Hát, igen... Csak végig kell nézni a belvárosi irodaházban elhelyezett, high-tech szerkesztőségen, az egyenkosztümös titkárnőkön, a mélygarázsban sorakozó felsőkategóriás szolgálati autókon, csak vissza kell emlékezni a Vakkomondor által szervezett nemzetközi konferenciákra, a gyorsan jött állami kitüntetésekre, és fel kell tenni a kérdést: Miből? Hogyan?

Nem a Heti Válaszról és nem a Demokratáról van most szó – ugyanígy említhetnénk a Népszabadságot vagy a Népszavát –, hanem rólunk. Ha hallgatunk, talán megússzuk. De az is lehet, hogy öt-hat év múlva bukunk le, miközben idegrendszerünk régóta az őrület határán táncol. Mit tegyünk? – néztünk egymásra, és ebben a dermesztő pillanatban egyetlen reménysugár pislákolt: ezek szerint még van lelkiismeretünk... 

Néhány nap őrlődést követően megszületett a szerkesztőségi döntés: mi magunk állunk a nyilvánosság elé, mi magunk mondjuk el, milyen sötét játszma részeseivé váltunk.

A könnyebb megértés kedvéért úgy határoztunk, változtatás nélkül nyilvánosságra hozzuk azt a hangfelvételt, amit bő fél éve őrzünk a páncélszekrényben. És ami mindent megmagyaráz.

Hát tessék:

„A Vakkomondor lapigazgatója: (A továbbiakban: Vaki): - Jó napot kívánok vezérigazgató úr!

A Szerencsejáték Vállalat vezérigazgatója (A továbbiakban: Vezér): - Jó napot, Vakikám, üljön le és mondja gyorsan, mert rohanok.

Vaki: - Vezérigazgató úr, egy üzleti ajánlatom volna, amivel mindenki jól jár.

Vezér: - Tanulja meg Vakikám, olyan üzlet, amiben mindenki jól jár, egyszerűen nincs.

Vaki: - Vezérigazgató úr, ez olyan.

Vezér: - Most mondtam, hogy olyan nincs. De mivel már az apjával is együtt dolgoztam, kap három percet.

Vaki: - Vezérigazgató úr, a lényeg: A Szerencsejáték Vállalat egy héttel a sorsolás előtt eljuttatja a Vakkomondorhoz a következő heti nyertes lottószámokat. Mi, a holdudvarunkhoz tartozó üzleti körökben meghirdetjük eladásra a számokat a várható főnyeremény feléért. Persze a legnagyobb diszkréció mellett. A vevő átutalja a pénzt, aminek a 40 százalékát visszautaljuk a Szerencsejáték Vállalatnak. Önök nyernek minden lottóötösből 20 százalékot, a befektető duplán visszakapja a számokra költött pénzét, és mi sem járunk rosszul...”

Hát, nagyjából így kezdődött, kedves olvasó. És ha a fenti sorokat olvasva felvillan, milyen sokszor volt ötös találat a lottón az elmúlt fél évben – nos, nem téved. (Egészen pontosan 26 húzásból 23-szor találta el valaki a nyertes számokat).

És, mint általában, itt sem volt megállás. Már két hónapja termelt az üzlet, amikor megszólalt a szerkesztőségi telefon. A Vezér volt: - Vakikám, mit szólna hozzá, ha piacra dobnánk a 13+1-es totó tipposzlopot is... 

A Vakkomondor mögött álló offshore céghálóról itt olvashat!