.jpg)
A nyugdíjas tanárnő levélben fordult a miniszterelnökhöz.
„A hat budapesti sportegyesület tartozásainak elengedése késztetett levélírásra”, kezdi a miniszterelnökhöz címzett levelét Robur Józsefné, majd hamar a lényegre térve azt kéri a kormányfőtől, hogy az ő adósságait is töröljék el, vagy vállalja át az állam.
Roburné arra hivatkozik, hogy akárcsak a kedvezményezett klubok, ő is önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, ráadásul élete korábbi szakaszában ő is rendszeresen sportolt. (Ezt csak azért említi, mert úgy látja, ez a körülmény adósság elengedésnél súllyal esik a latba.)
Bár Robur Józsefné tartozása kamatokkal együtt is csak 3642 forint (gázdíj hátralék, telefonszámla elmaradás és egy be nem fizetett BKV-pótdíj), kormányzati körökben mégis riadalmat keltett a kérelem: amennyiben a miniszterelnök elutasítja, Roburné – vélelmezett médiakapcsolatait kihasználva – komoly kampányba kezdhet, és akár Strarsbourgig mehet az egyenlő bánásmód elvének betartását követelve. Erre ráröpülhet az ellenzék és a mögötte álló lakájmédia, egy ilyen nemzetközileg is megtámogatott össztűz pedig akár a már-már biztosra vett választási győzelmet is meghiúsíthatja.
A másik megoldás nem kevésbé rizikós: ha az állam átvállalja Roburné 3642 forintnyi adósságát, és a dolognak híre megy, minden magyar adós – magánemberek és cégek egyaránt – hasonló igénnyel léphet fel. Ez viszont lehetetlen feladat elé állítja a kormányt: ha nem teljesítik az összes igényt, a kérelmezők átállhatnak az ellenzékhez. Ha teljesítik, összeomlik a költségvetés.
Roburné lesz a Fidesz Mohácsa?
